1999

ZENÉK LEMEZEK CD-K KAZETTÁK ZENÉK LEMEZEK 1999.

Tartalom:

1. Cesaria Evora: Live á L'Olympia
Stan Getz: Bossa Nova (1962-1967)
Chet Baker: My Funny Valentine (1953-1956) C.B. Plays and Sings for Lovers
Chet Baker: Grey December (1953-1955)
5. Chet Baker: Songs for Lovers (1953-1957)
Peter Hammill: and close as this
Marianne Faithfull: Blazing away
Les Negresses Vertes: Zigzague
Miles Davis: Mellow Miles (1966-1990)
10. Tom Waits: Blue Valentine
Lou Reed: Transformer
David Sylvian: Secrets of the beehive
John Lee Hooker: The very best of J.L.H. (40 Original classic recordings from a Blues Legend)
Nick Cave and The Bad Seeds: Live, Melbourne 1997.
15. Brian Eno - David Byrne: My Life in The Bush of Ghosts
Francis Lai: Vivre pour vivre
Francis Lai: Un Homme et une Femme
Herbie Hancock: Maiden Voyage
Herbie Hancock: The Best of H.H. (1973-1979)
20. The Cure: Wild Mood Swings
U2: The B-sides (1982-1989)
Television: Marquee Moon
Chumbawamba: Swingin' with Raymond
Arvo PÄRT: Fratres, Festina Lente... (Hungarian State Opera Orchestra)
25. Arvo PÄRT: Kanon Pokkajanen
Soundtrack - Kieslowsky
Panthalassa: The Music of Miles Davis (1969-1974) Reconstruction and mix translation by Bill Laswell
Robert Fripp: The Gates of Paradise
Lajkó Félix és Zenekara: Zeneakadémia Koncert 1998. II. 28.
30. John Coltrane: Like Sonny (1958, 1960)_________________________________________________
John Coltrane: A Love Supreme
The 3 Tenors (Dexter Gordon, Sonny Rollins, John Coltrane) 1957-1962
Best of Yiddish Songs and Klezmer Music
Ofra Haza: Fifty Gates of Wisdom (Yemenite Songs)
35. Ashkhabad: City of Love
Angelique Kidjo: LogozoFatala: Gongoma Times
Sheila Chandra: The Zen Kiss
Egy Kiss Erzsi Zene
Víg Mihály: Cigánydalok
40. Bardóczy Attila (avec Michel Montanaro): Voyageurs
Charlie Mariano - Rainer Brüninghaus duo (1984. 04. 15. Budapest)
Makám + egy Ír folk-jazz együttes (Szegedi Jazz Napok, 1998.)
Symple Red: Blue
Chesky Records: Promotional Sampler - 1992.
45. Inakustik: A Selection of our Inak Label - 1997
Frank Zappa's 200 Motels
Aphex Twin: Selected Ambient Works 1985-1992
Mazzy Star: So Tonight That I Might See
BARAKA (Music from The Original Motion Picture Soundtrack)
50. Jeff Buckley: Sketches for my sweetheart the drunk
The Cardigans: First Band on the Moon
Lush: Lovelife
Stina Nordenstam: Dynamite
Maria Kalaniemi: Iho'
55. Faust: IV.
Laibach: I.
Richard Hooper: Frog Heaven
Eric Clapton: Pilgrim
Remembering Madison County (filmzene)
60. Johnny Cash: American Recordings_____________________________________________________
Booker T and The MG's: The Best of Booker T and The MG's
Wolga Balalaika Ensemble: Popular Folksongs From Russia
The Ukrainians: Vorony
Classical Chinese Musical Instrument Collection Vol. 2.
65. The Dervishes of Turkey: Sufi Music
Best of Communism (Válogatott mozgalmi dalok)
U2: Pop
In The Name of The Father (Motion Picture Soundtrack)
Leonard Cohen: More best of
70. Országalma - filmzene
Gato Barbieri: ?
Délalföldi Szaxofonegyüttes: Esthajnal
Gypsy Folk Music from Hungary
Budapester Klezmer Band: A night in the garden of eden (A nakht in gan eydn)
75. Rolls Frakció 1982. szeptember 12. CSIP
Katona Klári: Titkaim
Sonny Rollins: Rollins 'round midnight (1962-1964)
Riley Lee: Breath-sight
Moe Moe Yee: Myanmar Music Burmese Harp
80. Electronic III.
Dixi Lee
Kaltenecker Trio: Ivory Tower
Isao Suzuki Trio: Blow up (1973)
mahmoud fadl: the drummers of the nile (feat. khamis henkish)
85. Tom Waits: Mule Variations
Divine: Shoot Your Shot
Diane Kroll: When I looking your eyes
Fanfare Ciocrlia: Radio Pascani
Sinti
90. The Blues Brothers válogatás_________________________________________________________
Goran Bregovic: Le temps des gitans (filmzene)
Goran Bregovic: Queen Margot (filmzene)
Kayah-Bregovic
94. Before the rain (filmzene)

ZENÉK LEMEZEK CD-K KAZETTÁK ZENÉK LEMEZEK CD-K KAZETTÁK ZENÉK
1.


Cesaria Evora: Live á L'Olympia
Erről már beszéltünk. Csak megerősíteni akarom, hogy ezek szinte biztos, hogy ezek partizándalok. Már csak az Underground ellenálló-mozgalmi dala miatt is. Nagyon kellemes hangulatú lemez, a hozott CD-k közül ez volt, amit legelőször meghallgattam. (*****)

Stan Getz: Bossa Nova (1962-1967)
Hát ez is nagyon kellemes hangulatú! Azt a 6-7 CD-t, amit Stan Getz ilyen dél-amerikai hangzásban készített meg akarom idővel szerezni. Egyelőre még drága lenne CD-n, de szerintem idővel olcsóbb kiadásokban is meg fognak jelenni. (*****)

Chet Baker: My Funny Valentine (1953-1956) C.B. Plays and Sings for Lovers
Chet Bakertől is meg kellene szerezni az összes ilyen jellegű lemezét. Nem mintha a nem énekelt lemezei nem lennének jók, de ezek mégis különlegesebb hangulatúak. Úgy vettem észre, hogy az utóbbi években a jazzben is a klasszikusok átértékelődtek. 15 évvel ezelőtt emlékszem, hogy egy-két kivételtől eltekintve (pl. Miles Davis, Charlie Parker, Oscar Peterson stb.) másokat "istenítettek". Talán akkor még Stan Getz vagy Chet Baker ilyen jellegű zenéit kommersznek tekintették, de annyira nem voltak a "köztudatban", mint mások (pl. Sonny Rollins, Don Cherry, Dizzy Gillespie). Én nagyon szerettem a bulisabb jazzeket, rengeteg ilyen válogatás jelent meg már 20 évvel ezelőtt is. Az orosz Melódijja 10 Ft-os lemezek például. De ezeken sem igazán szerepeltek. Talán ehhez meg nem voltak eléggé "kommerszek"? Mostanában is rengeteg válogatás lemez (CD) van (sőt több!), s most már szinte nélkülük nem lehet ilyen lemezt megjelentetni, s a régebben mindenen szereplő nevek kezdenek le tünedezni (pl. Joe Williams, Sarah Vaughan, Lionel Hampton, stb.). Valószínűleg változott az ízlés. (*****)

Chet Baker: Grey December (1953-1955)
Nagyon hasonló hangulatú az előzőhöz, éppen ezért erre is ugyanaz érvényes. Tényleg olyan jó lenne egy kocsma, ahol ilyen zenék szólnának. Olyan alaphangulatot adnak beszélgetéshez, egyedüli iszogatáshoz (merengéshez, mélázáshoz, gondolkodáshoz, relaxáláshoz, stb.) és akár kisebb társaság beszélgetéséhez is. Félhomály, szolid füst (pipa és szivar illatok), kényelmes ülőalkalmatosságok, nem túl hangos, de mindenütt jól hallható zene. Igazi téli-őszi késő délutáni hangulat. (*****)

Chet Baker: Songs for Lovers (1953-1957)
Ez is nagyon jó az instrumentális lemezek közül. A cím alapján inkább erre gondoltam volna, hogy énekelt számok vannak rajta. Egyébként némelyik számban, ha nem énekelnek, akkor is olyan, mintha igen. A CD-nél éreztem ezt leginkább így. Chet Baker különös, majdnem nőies (vagy olyan "uniszex") hangja azért meghatározó, de pont ezért jobban tetszenek azok a lemezek, ahol nem keverik az instrumentális számokat az énekeltekkel. Így egyfélére kell ráhangolódni. (*****)

Peter Hammill: and close as this...
Ennek a CD-nek nagyon örültem, hiszen régen nagyon nagy kedvencem volt, s mai napig nagyon szeretem.
(*****)

Marianne Faithfull: Blazing away
Ennek is nagyon örültem, ez is a kedvenceim között van. Szeretem a hangulatát (úgy mint a Peter Hammillnél is), de izgalmas a hangszerelése is. Pont az ilyen semmilyen "műfajt" nem követő hangzás nagyon jók koncerteken vagy koncertfelvételeken. (*****)

Les Negresses Vertes: Zigzague
Jó ez a lemez. Régebben nagyon szerettem a Gypsy Kingset, mára ráuntam. Sok minden nagyon sematikussá vált, nem tett jót nekik a népszerűség. A LNV egy fokkal jobb, de másabb is. Nem akar olyan "műanyag-ízűen" autentikus lenni, mint néha GK. Ezt lehet becsülni náluk, s ezért nem lehet összehasonlítani őket mondjuk az igazi etno zenét játszókkal sem. (****)

Miles Davis: Mellow Miles (1966-1990)
MD-től jó lemez ez. Az öcsémtől is kaptam már MD CD-t, de az nem ilyen jó, inkább olyan tipikus hagyományos válogatás lemez. Ez viszont jó hosszú, s jól válogatott, kiv. az az egy szám, amiről már beszéltünk. (****)

Tom Waits: Blue Valentine
Eddig nem ez volt a kedvencem TW-től. A legkedvencebb a Nighthawks at the diner (ami egyébként dupla koncert, de 73:57 időtartammal biztos egy CD-n jelent meg). Utána a The Heart of Saturday Night-ot szeretem. Most a Blue Valentine-t hallgatva nem érzek különbséget, ugyanolyan jó ez a lemez is. Csak ezt lehet, hogy kevesebbet hallgattam régebben. (****)

Lou Reed: Transformer
LR-nél ugyanaz, mint TW-nél: nem ez volt a kedvenc lemezem, de most jobban tudom értékelni, mint ezelőtt. Ennek a lemeznek egyébként az a sajátossága, hogy 11 számból 8-9 rajta van válogatásokon is. Dókának ez LP-n van meg, 10-11 éve tőle vettem fel. (****)

David Sylvian: Secrets of the beehive
Erre nem emlékeztem, hogy a kedvencem volt, pedig tényleg sokat hallgattam régen. Most tanulás közben jó sokszor lement decemberben-januárban, s nagyon jó volt hallgatni. (*****)

John Lee Hooker: The very best of J.L.H. (40 Original classic recordings from a Blues Legend)
Tényleg szerencse, hogy a másik válogatással csak 6 szám egyezik meg, így a 3 CD-n kereken 50 különböző szám van. JLH-től ez nem rossz. A The Healer-en kívül alig vannak albumai, amik ismertek lennének, viszont rengeteg válogatás CD-je van. Ezek közül ez a válogatás és a Boom Boom Boom (amit Lajosnak küldtél) szerintem a legjobbak. (*****)

Nick Cave and The Bad Seeds : Live, Melbourne 1997.
Ennek a CD-nek tényleg az a hibája, hogy rövid. Egy koncertanyagot nem szabad ilyen rövidre szabni, hanem törekedni kellene a teljes koncert megjelentetésére. Az LP-k idején még ez ritka volt (dupla lemez, esetleg egy-egy kivételes esetben tripla lemez), de CD-n simán lehetne teljes koncertet kiadni. Ez a koncertanyag jó, s a legjobb számokat rakták a CD-re, ami kárpótolja a rövidségét. (****)

Brian Eno - David Byrne: My Life in The Bush of Ghosts
Talán tényleg ritka az ilyen lemez, amire ennyire érvényes, hogy kortalan. Annak idején, mikor a lakatlan szigetes listát írtam, még nem volt ennyi technokol rapid zene. Most is lepipál bármilyen modern hangzású, elektronikus és nem elektronikus zenét ez a lemez. Ez nem elavul, hanem egyre korszerűbb lesz. Örültem, hogy ezt a CD-t ajándékoztad, mert ezt biztosan meg is vettem volna. (*****)

Francis Lai: Vivre pour vivre
Tetszenek ezek a régi, hatvanas évekbeli hangulatok. Nagyon tingli-tangli néhol, de ez is jó benne. (****)

Francis Lai: Un Homme et une Femme
Ezt a zenét mindenki ismeri (sabadabada-sabadabada). A film címe nagyon ismerős, szerintem vagy láttam, vagy híres rendezője volt (Truffault pl.). (****)

Herbie Hancock: Maiden Voyage
A funky meg e között a jazz között jó nagy különbség van. A hatvanas években Herbert (A Blow-up/Nagyítás filmzenéjét is ő készítette, s itt még nem becézték a stáblistán) hagyományosabb jazzt játszott. Bár ez a lemez nem éppen main stream, tehát "komolyabb" hangvételű. (****)

Herbie Hancock: The Best of H.H. (1973-1979)
Én nem is tudtam arról a közismert számról, hogy HH. Tudtam, hogy az LGT-től a Panta Rhei-ig (Mandarin) mindenkit inspirált ez a szám, hogy nagyon hasonló motívumokat játszanak, de nem tudtam kitől származik a szám. A lemezen a nagyon jó funky számoktól kezdve a már-már nagyon kommerszig minden rajta van. Jó ez a régi hangulat, de egy-két szám nem igazán tetszett. (***)

The Cure: Wild Mood Swings
Ez a lemez tetszik a Cure-tól, mert leginkább a Disintegrationhöz áll közel. Az utóbbi 4-5 Cure lemez már nem volt az igazi. A hangszerelési ötletességek ellaposodtak, stb. Itt viszont nem így van, nagyon ötletes hangszerelések hallhatók. Ez a lemez arra jó, hogy kedvet csináljon újból Cure-t (régebbit) hallgatni. (****)

U2: The B-sides (1982-1989)
Az új U2-val nem vagyok jóban, de a régit szeretem. Ezt a lemezt is kedvelem. Az első 2-3 korszakukat öleli fel (1. a kezdeti új hullámos/alternatív korszak, 2. a Ruttle funkysabb korszaka és 3. a Joshua professzionális korszaka). Rajta van az a szám is, amit Lajos az internetről töltött le, tényleg nagyon jó szám, olyan kis kedves. Itt is érvényes: ez a lemez arra jó, hogy kedvet csináljon újból U2-t (régebbit) hallgatni. (****)

Television: Marquee Moon
Nem rossz zene, de kicsit egymástól eltérő zenékhez is hasonlít: sok minden a korai Talking Headshez (pl. 77) és sok helyen meg tiszta 70-es évek Rolling Stones-a. Lehet, hogy nem így van, mindenesetre nekem ez jött le. Egyébként tényleg tetszik. (***)

Chumbawamba: Swingin' with Raymond
Nem lesz a Chumbawambától a kedvenc lemezem, mert ennél jobb lemezei is vannak. Lehet, hogy ez a szerkesztésnek köszönhető, ami elméletileg jó poén, csak nekem nem jött be talán. Valóban azt hittem az elején, hogy Fleetwood Mac paródia (vagy hasonló együttes paródiája). Lehet, hogy ennél a CD-nél hasznos lehet a random. (***)

Arvo PÄRT: Fratres, Festina Lente... (Hungarian State Opera Orchestra)
Nagyon szép ez a lemez, komolyzenei értelemben is. Tényleg nagyon becsapós néhol, hogy olyan, mintha elektronikusan lenne imitálva a nagyzenekar. Ha csak egy-egy részt hallgatna meg belőle valaki, akkor ez bejönne, főleg, ahol kitartóan, hosszú ideig folyamatos "egyhangként" szól a zenekar. Ez technikailag sem lehet könnyű. Az utolsó szám menne a legjobban a Stalkerhez. A hangulata teljesen passzol. (*****)

Arvo PÄRT: Kanon Pokkajanen
Nagyon katartikus, ez a lemez nekem inkább jobban hasonlít hangulatában a Kieslowsky filmzenéhez, mint a többi A.P. lemezhez. Talán a kórus teszi, mindenesetre csak ezt a katartikus kifejezést tudom rá illetni: nagyon szép, inkább érzelemmel telibb, mint a Fratres..., és érzelmeket felszabadító is egyben. És ami még eszembe jut, hogy kortalan, nem kortárs, nem valami más, mondjuk gregorián, valahol a kettő között évszázadokat átölelő hangulata van (egyértelműen viszont keresztény korszakokat). (*****)

Soundtrack - Kieslowsky
De ez a zene a legkatartikusabb! Nagyon szép, és annyira tiszta, kellemes, mégis olyan érzelmeket kavaró... Nagyon tetszik, ezt a kazettát is sokszor meghallgattam. Kíváncsi vagyok a filmre is, majd megnézem, ha tudom. (*****)

Panthalassa: The Music of Miles Davis (1969-1974) Reconstruction and mix translation by Bill Laswell
Talán ezt a kazettát hallgattam meg a legtöbbször. Nagyon kár, hogy a walkmanem nem szereti a metál kazettákat, mert úgy is nagyon jó hallgatni ezt a lemezt. Mikor januárban Pestre mentem, ezt a kazettát hallgattam a vonaton, nagyon jó volt (csak néhol betorzul, nem lehet a hangszínnel mit csinálni. Egyáltalán nem bírja sok magnó a metált, még nagyobbak sem. A walkmanre is rá van írva, hogy metált is le lehet vele játszani, de eddig még mindegyik metál kazettát így játszotta le). Nagyon jók ezek a feldolgozások. Az benne a jó, hogy kortalan, ill. minden korból megőriz valamit. A hatvanas évek cool hangzása, a rengeteg magas hangokkal (a dobból szinte csak a cineket lehet hallani), nyers ritmusával, a hetvenes évek gitárszólói, és a későbbi idők már elektronikus "cool" hangzása, amit már egy-két techno-jazz lemezen tapasztaltam. Na, ezek olyan jól kiegészítik egymást, hogy élvezet. Miles Davis, ha élne, akkor vagy nagyon tetszene neki, vagy, ha most éppen a rap-hip-hop és egyéb ilyen nigger műfajt pátyolgatná, akkor nem. Mindenesetre szerintem a régi lemezeinek a hangulatához nagyon közel álló feldolgozások. (*****)

Robert Fripp: The Gates of Paradise
Még mindig nem tudtam megszokni ezt a lemezt. Számomra továbbra is félelmetes. Valóban elgondolkodtató a címe, hogy mit akart kifejezni vele RF. A zene és a filozófia kapcsolata? Nem tudom, mindenesetre nekem a ez a zene "esztétikailag" nem jött be, nem tudom jó érzéssel hallgatni, néhol tényleg zavar ez az éteriség, s az ebbe beletörő félelmet keltő hangok. Hortobágyi ehhez képest tényleg vicces zene. (***)

Lajkó Félix és Zenekara: Zeneakadémia Koncert 1998. II. 28.
Jók a Lajkó koncertek, igaz egy db stúdiólemezzel kell szembeállítani többet is. De mindig is a virtuóz hangszeresek a koncerteken remekelnek a legjobban. A Lajkó stúdiólemez sem rossz, nekem kifejezetten tetszik ez a lemez, de el kell ismerni, hogy a koncertek hangulata nemcsak a tapsokban meg ilyenekben jelenik meg, hanem a játékmódban leginkább. És ezen a lemezen ez nagyon érződik (meg a cigányokkal készült felvételen is, ami valóban CD, kiderítettem. A srác egyik ismerősének van meg, a CD-ről vette fel.), s legkevésbé a Lőrinszky duó CD-n van ilyen hangulat, de az is nagyon jó. Nagyon kíváncsi vagyok erre a karrierre. Bizakodóan várom a folytatást, csak így tovább. (*****)

John Coltrane: Like Sonny (1958, 1960)
Jó CD, talán ez a lemez hozza legjobban a korhangulatot, ami számomra nagyon pozitív, mert ezt nagyon szeretem. (*****)

John Coltrane: A Love Supreme
Ez a lemez viszont inkább "kortalanabb", már a címadó szám is rögtön nem "hétköznapi". Nagyon tetszik, ahogy mondogatja, "love supreme". A három Coltrane-os lemez közül ez lett a kedvencem. (*****)

The 3 Tenors (Dexter Gordon, Sonny Rollins, John Coltrane) 1957-1962
Ez is nagyon jó lemez, csak azt nem értem, hogy milyen elgondolás alapján lett 35 perces?! Minimum a duplája kellene, hogy legyen, hiszen három zenészt mutat be, amihez minél több anyag van, annál jobb. Éppen ezért egy tripla CD sem lenne elképzelhetetlen. (*****)

Best of Yiddish Songs and Klezmer Music
Ezt a lemezt is nagyon sokszor meghallgattam. Annyira jó a klezmer, hatása alá kerül az ember. Érdekes, hogy azoknak a népeknek, akiknek nagyon pregnánsak a "fájdalmas", keserű népdalai, azoknak a mulatós vagy táncra született zenéik is jelentősek. Ilyennek tartom a magyart, a cigányt is, de az ír és görög népzenét is. És ilyen a zsidók zenei világa is. És a klezmer ellensúlyozza a zsidó egyházi "keserveket", amelyeket nem igazán tud sokáig hallgatni egy nem zsidó (goj), de a klezmer ellenben mindenkit fel tud dobni. Ebben a műfajban is van sramlisabb, de ez a lemez nem ilyen, hanem nagyon jó. (*****)

Ofra Haza: Fifty Gates of Wisdom (Yemenite Songs)
Ezt már mondtam, hogy Ofra Hazanak ismerek jobb lemezét is, ill. már egy kicsit unalmas, hogy minden lemeze szinte teljesen egyforma (Ez a "Tracy Chapman-effect", ahogy én nevezem, de lehetne akár Tanita Tikaram is, meg egy-két másik énekesnő). 1987-ben ismertem meg, Egerben egy szalagavatón hallottam először az ismert, diszkókban is játszott sikerszámát. Tképpen ez a szám már mindent tartalmazott, de azért a lemezen volt egy-két komolyabb szám is. Nem untam meg, egyszerűen csak le került a porondról. Ezért lepődtem meg, hogy ennyire negatívan hatott rám ez a lemez, de van ilyen... (***)

Ashkhabad: City of Love
Ez is egy nagyon jó lemez. Most a Cigányok idejét újra nézve újra rácsodálkoztam, hogy mennyi zenei motívum van benne: cigány, balkán és jellegzetesen törökös-keleties is nagyon sok. Most ezt a lemezt hallgatva eszembe jutott, hogy ez nem tévedés, valóban nagyon sok hasonlóság van (a gyökerek?). Az utolsó szám, - amiben csak dob van - tetszik a legjobban. (*****)


Angelique Kidjo: Logozo
Kicsit a 80-as évek hangszerelése, de pont ezért lenne jó valami normálisabb táncos helyre. Néhol afrikai Matt Bianco-nak tűnt, ami nem pejoratív egyáltalán. Ha ilyen kellemes, vidám, jó hangzású zenék lennének a fent említett helyeken, ill. a rádiókban, akkor meg lennék elégedve. (****)

Fatala: Gongoma Times
Nagyon tetszik ez a lemez (a fentivel jó párosítás egy kazettára). Érdekes a hangzás, néhol mintha direkt rosszul lenne keverve. Nagyon jók a dobok, a gitár kis nyeszlett hangja nekem néhol a VHK-t idézi, mégpedig a számok elején szoktak ilyen kis bevezető gitárbetétek lenni. Az énekhangok is jók, egy-egy dallam megmarad sokáig az ember fülében. Nem tudom, hogy a Mory Kante Yeke-yeke-yekeke száma ezzel azonos-e. Talán ez lenne az autentikusabb feldolgozás? (*****)

Sheila Chandra: The Zen Kiss
Ezt nem most hoztad, de az egyik lemeznek a címét most írtad föl, így bekerült az új kazetták közé, így most újból meghallgattam. Valóban a két lemez úgy tűnik, mintha dupla lenne. Tetszik, jól hangszerelt, nagyon érdekes megoldások vannak benne, ez a keleti "fúzió" nagyon izgalmas. Azt írtam róla neked, ha jól emlékszem, mintha az indiai és az ír népzenét kutyulnák össze. Ezt most is tartom, annyi kiegészítéssel, hogy egy-egy hang, részlet, stb. olyan, mintha Laurie Anderson kísérletezne keleti hangzással. (*****)

Egy Kiss Erzsi Zene
Nekem nagyon tetszik, s ötletesnek tartom a hangszerelést is, meg az éneket is. Időközben kiderült számomra, hogy itt tképpen egy 1/2 Kampec Doloresről  van szó, ahol a domináns fél van jelen, hiszen Hajnóczy Csaba a K.D. zeneszerzője, Kenderesi Gabi pedig az énekese, hegedűse, szövegírója. Azt nem tudtam, hogy az ő hangját is a "magyar alternatív vinnyogó női énekesei" közé sorolod, hiszen úgy tudom, hogy a Kampec Dolorest szeretitek, bár az is igaz, hogy itt nem egyedül, hanem ezzel a Kiss Erzsivel énekel együtt. Természetesen nem olyan CD, amit éjjel-nappal hallgat az ember, de szerintem az utóbbi évek termésének egy üde színfoltja. Az is igaz, hogy az utolsó Kampec Dolores lemezen már voltak hasonló megoldások, hangzások, stb., s ott nem tetszettek ezek annyira. Valahogy a K.D.-t "komolyabb" stílusúnak szerettem meg, itt viszont jobban érvényesül ez a stílus. (****)

Víg Mihály: Cigánydalok
Ezt is nagyon sokszor meghallgattam (és Ildi is). Olyan kár, hogy ilyen rövid. Egy-egy dalt lehetett volna jobban kidolgozni (hosszabbra), s akár több számot is felrakni a CD-re. Tudom, ilyen CD-t nem lehet 75 percesre csinálni, de legalább 40-50 percre igen (ez lenne az ideális hossz). Jól írta Nagytomi a recenziójában, hogy nem autentikus, de nem is akar az lenni, inkább empatikus. Víg Misi mindig ad valami meglepetést (pl. a Sátántangó főszerepe is a személyiségének egy új arcát mutatta meg). Kár, hogy mostanában a Balaton ennyire halódik, hiszen VM, mint szövegíró-zeneszerző-színpadi egyéniség még mindig hozhatna magából kiaknázatlan dolgokat. Ez a kis próbálkozás is azt mutatja, hogy nincs kiégve. (*****)

Bardóczy Attila (avec Michel Montanaro): Voyageurs
Soha nem hallottam a nevét. Nem volt a Szigetben egy olyan CD sem, amit említettél, hogy arra cseréljem be az EKEZ-t. Gondoltam, próba-szerencse. A népzenészek nevei és a Montanaro neve némi garancia volt, hogy annyira szar nem lehet (Montanaro a KLTE-n is fellépett már az Aud.Max-ban, talán kétszer is járt Debrecenben. Én sajnos nem voltam a koncerteken, de mindenki dicsérte, hogy nagyon jó). A másik, ami hatott, hogy a faszinak kiköpött franciás képe van. Ha nem tudom, hogy milyen nemzetiségű, akkor biztos franciának mondom és nem magyarnak. Nos, valóban nagyon franciás minden porcikája. Talán, ha két kísérlet van arra, hogy egy kis magyaros színt lopjanak bele, de ez olyan, mintha egy hatalmas tál franciasaláta tetejére díszítésül egy kis Piros aranyat nyomnának (észre sem lehet venni). Összességében nem rossz, a magyar vonatkozása miatt érdekesebb nekünk. A franciás hangulatot én nagyon kedvelem, úgyhogy fel is vettem magamnak. Etnónak csak ** lenne, de ez nem is annak készült, bár ma már mindent világzenének neveznek, de ez messze áll tőle. Hallgatható, s remélem Ti is kedvelni fogjátok. Egyébként háromszor is kérdeztem, hogy milyen CD-ket viszel haza, mindannyiszor belekezdtél elmondani, de végül nem értél a végére. Így nem is tudom, hogy milyen magyar CD-kkel tértetek haza. Egy biztos, ez valószínűleg nincs közöttük. Az utolsó előtti-előtti szám teljesen kilóg a sorból, nemcsak azért, mert magyar nyelvű (az Altató is az), hanem más stílus, mégpedig tiszta After Crying zeneileg, de még a szöveg is az AC világa.(****)

Charlie Mariano - Rainer Brüninghaus duo (1984. 04. 15. Budapest)
(C.M.- sax., fl., R.B.- p., kb.) A rádióból vettem fel mostanában. Az esti jazz műsorokban szoktak régi koncerteket játszani, havonta legalább egy érdekességre rá lehet így bukkanni. Ez is érdekes. C.M.-t ismerjük Binder társaságából, R.B.-t pedig Jan Garbarek oldaláról. Mindkettőt többször is hallottam a Debreceni Jazz Napokon játszani, szerintem Te is. Kellemes, ECM-es hangzás koncert változatban (ami hasznára van ennek a zenének, uis így nem annyira "kellemes"). (****)

Makám + egy Ír folk-jazz együttes (Szegedi Jazz Napok, 1998.)
Ezt is a rádióból vettem fel 1-2 hete. Úgy látszik, hogy a Szegedi Jazz Napok jobban működik, mint a debreceni... Nagyon jó a Makám. Ebben a felállásban már hallottam őket, s megint az egyik fénykorukat élik (lásd a Világzene Magazin előző műsora). Jó ez a fúzió is az írekkel (akiknek a nevét nem értettem). Az ír együttes is jó, bár nem a "korszakalkotók" közül valók, de még így felvételről is nagyon izgalmas ez a jam session, ahogy együtt játszanak.(*****)

Symple Red: Blue
Kölcsön kaptam ezt a CD-t a napokban. Van egy-két dal, ami tiszta Sade hangulatú, de a többi nagyon langyos sláger. Nem is ismertem ezt az együttest, de többet gondoltam róla. Talán a Symple Minds névrokonság miatt. Ez, ha jól tudom, 1998-as lemez, tehát új, talán régen ez is jobb banda volt. (**)

Chesky Records: Promotional Sampler - 1992.
Ezt a CD-t is kölcsön kaptam. Mostanában sok ilyen CD van (lásd PolyGram, ami az egyik legjobb válogatás CD-m, Enja, stb.), vagy hozzám több ilyen keveredik(?). Egy-két ismert név, egy csomó ismeretlen, de jól hangszerelt szám. Felvettem, ez is jó válogatás, különösen walkmanbe.(****)

Inakustik: A Selection of our Inak Label - 1997.
Ez pedig egy könyv az Inakustik cégről a 20 éves évfordulójára, amiben van 2 db CD, 150 perc zenei anyag. Hát ez nagyon eklektikus, mert a nyálas countrytól a profi jazzig, a bluestól a Carmina Buránáig minden van rajta. Ez tulajdonképpen olyan CD, amivel be lehet lőni a cuccokat. Arra nagyon jó, mert a legtöbb elektromoszene jól hangszerelt, a jazzben is van akusztikus és elektromos, s komolyzene is van többféle. Nem éppen hallgatni való, de a 150 percből 90 percet válogattam, pont a legjobb számok egy kazettára ráfértek. (***)

Frank Zappa's 200 Motels
Úgy emlékszem, hogy nekem még soha sem volt felvéve ez a Zappa lemez, ami azért van, mert ezt a lemezét nem kedveltem annyira. A filmet egy kis túlzással többször láttam videóról, mint magát a lemezt amennyit hallottam. A filmes "nyom" rajta van a lemezen. Talán e miatt tetszik kevésbé, mint Zappának hasonlóan "eklektikus" lemezei (pl. a Freak out, Absolutelly Free, vagy a We are only in it for the money). Most már sajnálom, hogy annak idején eladtam a We are only... lemezt, mert azt szeretem. CD-n Zappától leginkább a következőket szeretném, ha meglennének: 1. In New York (hosszú változat), 2. Apostrophe, 3. Overnite Sensation, 4. Joe's Garage I-III. 5. You are what you is, 6. Sheik Yerbouti, 7. Broadway the hard way, 8. Zoot Allures, 9. Roxy and Elsewhere, 10. 1966-1969 közöttiek közül bármelyik: Freak Out!, Absolutely Free, We are only..., Lumpy Gravy, Chunga's Revenge, Weasles Ripped my Flesh (igaz, ez már 1970-es). Ezt veheted olyan listának is, hogy 10 dolláros áron jöhetnek, bár kétlem, hogy ezek a lemezek előfordulnának ilyen olcsón. (****)

(I. dátum: 1999-02-08. II. dátum: 1999-02-09. III. dátum: 1999-02-20. IV. dátum: 1999-02-28.
V. dátum: 1999-03-06. VI. dátum: 1999-03-14. VII. dátum: 1999-03-16. VIII. dátum: 1999-03-21.)
-------------------------------------------------------------------------------------
ZENÉK LEMEZEK CD-K KAZETTÁK ZENÉK LEMEZEK CD-K KAZETTÁK ZENÉK
2.

Aphex Twin: Selected Ambient Works 1985-1992
Számomra ez a zene nulla, olyan értelemben, hogy se nem tetszik, se nem idegesít. Többször végighallgattam úgy, hogy teljesen elkalandozott a gondolatom. A walkmannel hallgatva is ugyanez volt. A nagy magnóban észre sem vettem, hogy a B oldalon már percek óta üresen megy a szalag. A Vágtázó Öröm után ennél sokkal elvetemültebb műanyagzene volt. Talán ez azért ambient, mert van benne némi dallam, de azért nem olyan sok a különbség. Ebben a zenében már nincs benne az a magas hangú puffogás, ami már a 70-es években is a space-diszkóknál (Szabó Tamás lemezei pl.) a falra tudtak mászatni. Azóta is kedvelt szintis fogás, amit én egy idő után valóban nem tudok elviselni, lüktet tőle a fejem stb. Ebben nincs ilyen, ezért tudom hallgatni, de nincs benne semmi más sem. Az új divat a mély hanggal valamit kutyulni, de ez sem valami nagyon teszi színesebbé ezt a zenét. A V.Ö. koncert után majdnem hajnal 4-ig néztem az egyemista ifjúságot, hogy mennyire élvezettel táncolnak ezekre a műanyagzenékre. Meggyőződésem, hogy ezeknek elsősorban divat, sznobéria, újdonság, stb. hatásuk van, s 10 év múlva egyszerűen nem lehet belőle nosztalgia, mint bármi másból (Beatles, Abba, Boney M., Bob Marley, Paul Szécsi, Apostols, Sex Pistols, Piramis, LGT, régi Generál, Elvis, Smokey, Osibisa, Doors, stb. - mindegyik konkrét példa, s nem mindegyik egy kaptafa zene, de a nosztalgia mindegyiket újra felszínre hozta valamikor). Egy mostani feelinget demonstrálnak ezek a zenék, de ugyanezek a zenék képtelenek lesznek ezt konzerválni, mint mondjuk a blues, a rock, a metál, a punk, stb. zenék képesek erre. Most nem is azt kezdtem ecsetelni, hogy milyen semmilyennek tartom ezt a zenét, hanem azt, hogy még ebben a "zenei biznisz-palettában" sem valami maradandó. Már megszoktuk, hogy a zenék is üzletként és nem esztétikumként vannak jelen. Ezt bizonyítja, hogy vagy 10 évig a rap uralta a terepet, pedig előtte viharosan gyorsult a világ, az ízlés, stb. A gyors zenei változások átmentek az alternatívba, a slágerlistákra meg bebetonozták magukat különböző érdekeltségek (az előadók nevei lényegtelenek), s mesterségesen maradt a rap évekig a meghatározó stílus. Aztán a techno viccesebb-moderntólkingos formája jött vetélytársnak, s egyre inkább most már ez kezdi uralni a közízlést. Ennek aztán van 100 alfaja, mindenki választhat, de azért leginkább két féle van: énekelt vagy dallamos "soft", vagy ezek nélküli "hard?", "dark?". A választás meg leginkább korhoz és befolyásoltsághoz kötődik. A 10-14 évesek az előbbit kajolják, az utóbbit az idősebbek, főleg azok, akiknek mondjuk az életformájában valamilyen módon már ott vannak a "mákonyok" (mobil, jeep, extasy, speed, stb.). És a divat haláli pontos leutánzása mindenkinél: - milyen magas legyen a cipő talpa, hova milyen fülbevalót, meddig érjen a top, hogy legyen kifestve a száj, stb. mérnöki pontossággal utánozzák le egymásról. A zene csak egy kellék ebben az egészben. Ugyanúgy ki lesz dobva, mint a magas talpú cipő, a fülbevaló sem fog nosztalgiából 10-12 év múlva visszakerülni a köldökbe, az orrba, ajakba, szemhéjba stb. Ha lesz egy újabb divathullám, aminek azonosak lesznek a kellékei, valószínűleg nem mindent vesznek át, hanem vegyítik újabbakkal. Így ez a zene nem hiszem, hogy a nosztalgia hordozójává válhat később. A mostani divat még inkább arról szól, amiről David Riesman 1947-48-ban írt. Egyre inkább igaz, hogy a mai, kívülről irányított embereknek nem a teljesítmény, az esztétikum, az érzések a fontosak, hanem az, hogy kívülről jönnek-e olyan impulzusok, amiket utánozhatnak, gondolkodás nélkül magukénak mondhatnak stb. Nagy kérdés, hogy merre megy ez a zene? Nem tudom, hiszen ez már úgy le van kopaszítva, hogy ennél jobban nem lehet, tehát azt nem tudom elképzelni, hogy még ennél primitívebbé is válhat. Azt viszont el tudnám képzelni, hogy kreatívabb zenékkel fuzionáljon a techno. Mivel az etno is divat lett, s egy időben divat volt techno számokat valami etnós alappal kezdeni (hogy aztán újból sematikus zene szóljon), így azt reálisnak látom, hogy valami eddigénél tartósabb és elevenebb fúziót alakítsanak ki a két műfaj között. Ez az én ízlésemnek sem lenne ellenére, ugyanis így életszerűbbé, elevenebbé, kreatívabbá válhatna ez a hót unalom műanyag. (**)

Mazzy Star: So Tonight That I Might See
Kellemes lemez, meglepően szépen építenek be a zenéjükbe a régi korszakokból elemeket: pl. van, ami nekem a 666-ot juttatja az eszembe, de jól megcsinált a blues szám is, és az utolsó szám kiköpött Velvet Underground. Ezek közül a gitár-alternatív együttesek közül, ahol egy nő - három pasi felállásban nyúzzák, - ezt az együttest érzem az egyik legjobbnak. A Cranberries meg minél híresebb lett, annál gyengébb is. (****)

BARAKA (Music from The Original Motion Picture Soundtrack)
Ezt a lemezt nagyon kiváncsian hallgattam, aztán elég nagy csalódás volt. Megszoktam már, hogy az ilyen filmzenék film nélkül is relevánsan hatnak. Vannak amelyek "alapművekké" válnak (Koyaanisqatsi, Powaqqatsi, stb), de legalábbis sokat hallgatott, jó zenék ezek. Erre ez "csak" egy valóban a filmben elhangzott zenéknek a hanganyagtára, semmi koncepció, felépítés, stb. A film nagyon tetszett, s nagyon jók voltak ezek a zenék benne, de így film nélkül nem volt igazán nagy hatása. Ebben biztos az is benne van, hogy többet vártam. Meg kellene nézni újra a filmet (leporolni), akkor talán a filmzene is jobban tetszene. (****)

Jeff Buckley: Sketches for my sweetheart the drunk
Fura egy lemez: van, mikor kiköpött U2, aztán meg Cure, később pedig Nirvána. Az előzménye ennek a zenének vagy előadónak valami punkos múlt lehet. Ez a lemez utolsó felében hallatszik. Egyébként érdekesek ezek, a lemez végén, torzított gitárral előadott számok. Itt néhol meg a Velvet Underground jutott az eszembe. Többször is meghallgattam ezt a lemezt, vannak számok, amelyek tetszenek, de van, ami nem igazán, valahogy csak félig-meddig jött be. (****)

The Cardigans: First Band on the Moon
Kis vicces zene, egy kicsit számomra a Frente! jut erről eszembe. Meg ennek a könnyed alternatívnak az előzményei, pl. Transvision Vamp, de akár az new wave-ves elődök is megemlíthetők (pl. Blondie). Könnyed, jól hangszerelt, a Cranberriest ez is lepipálja. (****)

Lush: Lovelife
Mintha a Lush zenéje is finomult volna, ennél dögösebb volt régen, és több ilyen "gitár-alternatív" vonást hordozott magán. Ez is friss, jól hangszerelt, mint a Kardigán-huligán. Ez most jobban bejött nekem, a 2 CD egy kazettán jól passzol egymáshoz. (****)

Stina Nordenstam: Dynamite
Julee Cruise óta nem hallottam ilyen depressziós zenét! A This Mortal Coil hangulata ehhez képest sokkal finomabb, s még egy-két gitáros alternatív zenekar is sokkal bonyolultabb zeneileg, de mégis nagyon ügyesen használja, amit használ. Elsősorban az énekhangot, ezt az infantilis-depressziós női éneket, amely nagyon hasonlít hangulatában a magyar 80-as évek alternatív zenéihez. A zene néhol olyan fátyolos, hogy nem is figyeltem fel rá, mikor a deckben ment. Walkmannel bontakozott ki ez a zene. Ha walkmannel nem hallgatom meg, akkor biztos, hogy nem tetszene ennyire. Néhol a gitáros betétek is hasonlítanak magyar elődökre, és a hangszerelésben ez a puritanitás is közös. (*****)

Maria Kalaniemi: Iho'
Talán finn a névből, bár lehet más északi is (pl. izlandi is akár). Kellemes harmónika-zene, az első része inkább több etnósabb elemet tartalmaz, míg a végén egy kicsi t átmegy Windham Hill new age-be. Egy-két motívum mindenféle népi hangulatot idéz, van, ami nekem egy kicsit magyaros. Persze, ez hülyeség, de kétszer is ugyanannál a számnál éreztem így. (****)

Faust: IV.
A pszichedelikus korszak legendás neve (mármint olyan beavatottaknak, akiknek az ilyen nevek, hogy Refuggee, Nectar, Focus, Eloy vagy akár a Faust mond valamit, hiszen annak idején ezeket a lemezeket nem olyan nagy példányban nyomatták ki, s nem mindegyik lemez élhetett meg egy-két utánnyomást sem). A rádiós felvétel ennél elvontabb volt, biztos egy későbbi korszakuk lehetett. Ez a lemez kimondottan a progresszív, pszichedelikus korszakot tükrözi. Ha azt írod, hogy ez a Pink Floyd 1968-as lemeze, amit a menedzser nem engedett bemutatni valami miatt (mondjuk Erzsébetet Böskének nevezik rajta), s megsemmisítették a szalagokat, de most egy szalag csak előkerült, akkor ezt elhiszem. Az Atom Heart Mother hangulata van benne számomra, pedig tudom, hogy zeneileg azért másabb. Dókánál volt a Yeti CD-n. Meg 8-9 db Van Der Graaf Generator. Most egy kicsit ráizgult erre a régi korszakra. Nekem is jó volt ilyen zenét hallgatni. Néha felüdítő. A Yetit nem láttam CD-n, csak mondta. (****)

Laibach: I.
A legendás nevet ismertem, de a zenét nem. Mindenképpen érdekes jelenség, a sötét tónusaival, néhol igazán érdekes zenei megoldásaival. Azt is meg merem kockáztatni, hogy sok mindenben valószínűleg megelőzte a korát. De azt sem csodálom, hogy a skinheadek kedvence lett ("világ skinheadjei egyesüljetek!"). Van benne olyan rész, amit én valami miatt ókori római hangulatúnak érzek: amikor a harsonák és a dobok nagy kavalkádja van (nem tudom milyen élményből származik, pl. Ben Hur, Spartacus vagy valami ilyen filmes benyomásból?). Már elfelejtettem, hogy ők jugók? Ha igen, akkor milyen nemzetiségűek, mi lehet velük? A szerb nacionalizmust éltetik, vagy ellene harcolnak? Mindkettőt kinézem belőlük. Mint azt is, hogy ez a zene inkább antifasiszta. Az angoloknál vannak kimondottan antifasiszta (anti-skinhead) zenekarok (a Chumbawamba is ennek számított). Egyszer hallottam egy ilyen lemezt (válogatást), hát, ezek még vadabbak voltak (zeneileg, szövegileg persze nem tudom, de minden szám valamilyen formában az antifasizmusról szólt). Szóval, nem rossz ez a lemez. (****)

Richard Hooper: Frog Heaven
Nem emlékszem, hogy erről mondtál volna valamit. A walkmanbe reggel betettem gyanútlanul, s már a buszon gyanús volt, hogy ez végig ilyen lesz. Egyébként a busz zaja teljesen elnyomta, itthon hallgatva már másabb volt. Jó kis relaxáló hatású, amit Anna is bizonyít, mert már kétszer el tudott aludni rajta (csak egy hangosabb
fura hangra riadt fel. A békák mennyországa tele van érdekes hangokkal egyébként, amelyeket nem tudok be azonosítani, de nem is fontos. Jó kis kurutyolások vannak rajta. (****)

Eric Clapton: Pilgrim
14 szám, 76 perc, jól és kellemesen hangszerelt, professzionalista zene, ami éppen ezért 2-3 meghallgatás után egybemosódik és kezd unalmas lenni. Mindegyik szám olyan "lötyögős", amire ezért jól lehet táncolni. Ez a lemez az, amire nem írom, hogy lehetne hosszabb is, talán egy 40-50 perc ebből pont elég lett volna. Kicsit olyan ez a lemez, mintha egy nagy múltú, 25-30 évet (bizonyos esetekben akár 40 évet is) a nagy amerikai vendéglátóiparban letöltött néger csillag lemeze lenne. Ők tudnak ilyen profi, de mégis érdektelen lemezeket tucatszámra gyártani. Lényeges, hogy nincs a lemezen ún. gyors szám, talán ezért is olyan egysíkú. (***)

Remembering Madison County (filmzene)
Egy Clint Eastwood filmnek a zenéje. Érdekes, hogy a borítón sehol sem írják, hogy filmzene, mégis tele van a borító C.E.-dal, ahogy rendezi a filmet, meg természetesen a filmben a főszereplő is. Ami még érdekes, hogy a lemeznek is a producere C.E. A lemez egyébként jazz zene, nagyon kellemes hangulata van, 9 számból 7-et Johnny Hartman énekel, 2-őt pedig Ahmad Jamal zongorázik. Igazi jó jazz, Chet Baker kedvelőknek ajánlott. Egy Jobim szerzemény is van rajta (pont ennek van leginkább C.B.-es beütése). (****)

Johnny Cash: American Recordings
Nagyon kellemes meglepetés volt. Nem mondom, hogy valami nyál-countryt gondoltam, de countryt. Erre ez egy érdekes, jó hangulatú lemez, country "patronok" nélkül. Hangulatban számomra vegyül a XIX.századi magányos-kóbor dalnokok és a 70-es évek magyar pol-beatnekek stílusaival. Még az utolsó szám koncert röhögései is eszembe juttatták a régi Folk-hétvégéket. (****)

Booker T and The MG's: The Best of Booker T and The MG's
Nagyon élvezetes, minden porcikája a múltat idézi. Pár számot ismerek róla, de így nagyon jó ez a lemez. Ez is lehetne hosszabb. Pont bementem a szobába, s mi megy? A minden lében két kanál, R.M. és T.C. éppen egy bárban táncol két bigével (a ruházatot nem kell leírni, pont ezen röhögtünk januárban), a zene viszont kiköpött mása ennek. Na, ez a jó ebben a zenében, hogy egy igazán behatárolható hangulat, nem akar egyedi lenni. (*****)

Wolga Balalaika Ensemble: Popular Folksongs From Russia
Az első szám semmi oroszosság, mintha Szécsi Pali hangját lekeverték volna. A többi már tényleg orosz, meg eléggé popular. Biz' Isten, ha lenne mostanában olyan jó kis régi buli, akkor betenném a társaságnak. Szerintem még egy EFOTT-on is elbohóckodnának rá. Ettől függetlenül nem lesz a kedvencem, de néha elmegy (a vodkát hígítani tonic helyett). A legtávolibb földrészekről vannak felvéve lemezeim, innen a szomszédból meg semmi. Most legalább. Meg ami meglepő számomra: kezd az orosz nyelv rossz csengése eltűnni, hallva most már inkább olyan "egzotikus", mint rossz emlék. Néha most már az angoltól kavarog a gyomrom, amikor a Danubius (és hozzá hasonló értelmi színvonalú) rádióban hallom a műsorvezetőket fröcsögni. Akkor már inkább Maloschik Róbert lemezborítós-angol kiejtésén mosolygok. (***)

The Ukrainians: Vorony
Az ukrán Barbaro. Jól beépíti ebbe a zenébe ezt a keményebb hangzást (ebben hasonlít a Barbaróhoz, meg néhol a hegedű is hasonlóan erőteljes). Az ütős eléggé domináns, néha meglepően, kicsit túllépve ezen a zenén. Ez az ütős lehet, hogy jól el lenne a VHK-val is, vagy talán valami ukrán VHK-ban. Ezeket a lemezeket hogyan szerezted be? Remélem, hogy ezekre a kis "recenziókra" egy-némelyiknél reagálsz majd, s válaszként Te is írsz pár sort. (****)

(I. dátum: 1999-04-04. II. dátum: 1999-04-11. III. dátum: 1999-04-17. IV. dátum: 1999-04-28. V. dátum: 1999-05-22..)
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
ZENÉK LEMEZEK CD-K KAZETTÁK ZENÉK LEMEZEK CD-K KAZETTÁK ZENÉK
3.

Classical Chinese Musical Instrument Collection Vol. 2.
Jó kis hangulatos zene, eléggé populárisnak tűnik, ez nem baj, s ettől még lehet autentikus is. Csak megszoktuk az ázsiai kultúránál a nehezebben megemészthető műfajokat. Persze, a Dumdum India lemezek árasztották az eléggé tingli-tangli indiai zenéket is, ill. ezek között már sok olyan volt (pl. filmzenék), amelyeknél nem lehetett megállapítani, hogy mennyire volt ezekre a zenékre más kultúra (elsődlegesen európai) hatással. Szerintem a kínai márcsak politikai befolyások (Mao "kulturális forradalom") miatt is valószínűleg jobban konzerválódott. És talán e miatt sem ismerjük annyira. Az amerikai filmipar mostanában (10 éve kb.) több filmmel és így filmzenével is előrukkolt (császárok, Dalai lámák, kínai kommunizmus, Tibet, stb. legalább 10 nagyobb filmben volt téma). A "szűzföld" kezd ismertté válni. Talán a world music zenei kategóriában is több kínai zene lesz. (****)

The Dervishes of Turkey: Sufi Music
Ebből viszont "kisüt" az spontán "autentikusság". A köhögésekből ítélve nem sokat tévedek, ezt csak úgy, kapásból vették fel. Az A oldal szépen felépített, fokozatosságra épül, mint általában minden esztatikus zene. A másik oldal egy kicsit másabb, éppen ezért most csak ezt az A oldalt képzeld el egy VHK koncert előtt bejátszani. A sötét és üres színpad előtt le merném fogadni, hogy 10 perc után igazi koncert hangulat alakulna ki (legalábbis a "VHK-keménymag" tuti, hogy ráhangolódna). Olyan a hanguk, mint a rossz alkoholistáknak, állati. Felfedeztem, hogy a Sziámi Fűtől, füsttől c. száma mintha erre a szufi dallamra épülnéne. Egyébként vannak magyar nyelven kiadva szufi versek, kicsit olyan bölcseletek, mint a tao versek. (*****)

Best of Communism (Válogatott mozgalmi dalok)
Szinte teljesen nosztalgiába estünk Ildivel, mikor először beraktam. Ő kórustag volt, úgyhogy a legtöbbjét tudja kívülről (még oroszul is némelyiket). Hát igen, vannak dolgok, amiket csak egy-egy korosztály ismerhet. Hogy' lehetne leírni azokat a hangulatokat, nekem a piros és a fehér színek kombinációja sokszor ezeket a régi ünnepeket juttatja eszembe (fehér ingeken piros nyakkendő, piros tablókon fehér betűk,pl. yra erboй maй!) minden e két szín kombinációja. Persze, lehet utálni a régi rendszert, de a saját múltját az ember nem azonosíthatja a politikával, csak önmagával. Néha olyan jó régi magyar filmeken látni a múltunkat, mert olyannyira letűnt minden. Egy régi szódás szifon, a sörös üvegen a cimke, vagy a tejivós sárga műanyagbögre tejeskávéval (itt a számban az íze), ez mind ugyanaz, mint az úttörő nyakkendő és ezek a mozgalmi dalok, amelyeknek soha sem volt számunkra ideológiai tartalma. Az egyik tanárunk meséli, hogy a mostani nappalosoknak szociológiatörténetből komolyan át kell venniük Marxot, mert vannak köztük olyanok, akik a nevét sem hallották (!) Szinte hihetetlen ez nekünk. De ez úgy lehetséges, hogy 1990 óta módszeresen kihagyják az alaptantervekből (általános és középiskolai), majd ha egyetemen történelem vagy szociológia szakos lesz, majd megtanulja (a többi meg kérdezze meg az apukáját). Röhej, hogy az utóbbi 8-9 év szakirodalma módszeresen kerüli, de a német, angol, amerikai, francia, stb. szerzők ugyanúgy állandóan hivatkoznak rá, mint Weberre vagy Durkheimre. Van tanárom, aki a nevét nem mondja ki, csak a "nagyszakállú"-nak nevezi, a másik viccesen Marx Karcsinak, mintha bűn lenne komolyan venni. Pedig ezek a szociológusok tudják a legjobban, hogy megkerülhetetlen a szociológiai munkássága, de szégyen ma ezt elismerni, mert anakronizmusnak tűnik, vagy valami ilyesmi. Mit kell szégyelnünk a múltunkon? A McCarthyzmus sem volt szép dolog, mégsem rinyálnak miatta az amerikaiak. Akik normálisak, tisztességesek, emberi módon gondolkodnak és cselekednek, azok régen is tudtak elveik szerint élni, akik helyezkedőek, kétszínűek, alattomosak voltak, azok ebben a rendszerben sem különbek. És ma sem mindig könnyű elveket betartani, legfeljebb a szíj ma már nem ideológiából van, hanem "materiális", de ugyanúgy szorít. Talán jó is, hogy ezt is, azt is láthattam, talán ezért sem ájulok el ettől, ami most van. És ez a régi öncenzúra, hogy még mindig működik, ez nagyon mulatságos, csak most az ellenkező tanokkal szemben működik. És mit tesz isten, egyik reggel kerestek itthon telefonon munkával kapcsolatban (akkor raktam be második alkalommal a kazettát), gyorsan becsuktam az ajtót, nehogy meghallja a telefonáló, hogy mit hallgatok. Ugye milyen ösztönösen működik ez a szégyen-micsoda? (***)

U2: Pop
Ezt gondolom, azzal a célzattal vetted fel nekem, hátha megkedvelem. Nos, ez bejött. Amikor nálam volt műsoros kazettán, kifejezetten unalmasnak, gyengének tartottam. Most hallgatva azt kell mondanom, hogy semmivel sem rosszabb lemez, mint az Achtung Baby és a Zooropa. Csak nem is jobb, s talán valóban van némi görcsösség abban, ahogy az Achtung óta megszokott stílust követi. De ezt ellensúlyozza viszont a profizmus, amit én nem mindig értékelek (önmagában) nagyra. Így, több év távlatából már csak egy lemez a sok közül, s semmi sem zavaró. Az egy órás anyagnak legalább a fele nagyon kellemes számokból áll. Azon csodálkozom, hogy ezek sem tetszettek régebben. (****)

In The Name of The Father (Motion Picture Soundtrack)
Általában a "filmzenék-lemezek" kategóriának csak egy-két változata van. Az egyik, mikor a filmhez teljesen önálló zenét komponáltak, s ezt adják ki lemezen (Paris, Texas, Dead Man, Koyaanisqatsi, Powaqqatsi, az összes Greenaway-Nyman, stb), aztán van olyan, mikor a filmzene már meglévő zenékből áll össze, s ezt egy "concept" válogatásképpen kapjuk meg lemezen (Világvégéig, Baraka, Trainspotting stb.), és van egy vegyes koncepció, mikor a lemezen szerepelnek a filmben elhangzó általában ismert számok, és maga a filmhez írt zene is (Mystery Train, Mindhalálig zene, stb.). Mostanában több olyan filmzene lemez van, amelynél híres előadók új, vagy csak erre a lemezre született számához odacsapnak egy-két jó, régi bevált slágert (emlékezetemben ez a fajta szerkesztés mintha a Pretty Woman óta élné a reneszánszát). Ettől a keveredéstől egy kicsit eklektikussá válnak ezek a lemezek, ami itt is érezhető, de nem baj. Jók az új számok (S O'connor, Bono) és a régiek is (Kinks, Hendrix, Thin Lizzy). Az ilyen Kinks-féle, "vicces hatvanas évek" zenéket kedvelem. Nem tudtam, hogy ez a szám Thin Lizzy, ezt az együttest mindig sokkal keményebbnek gondoltam (bár biztos nem így kezdte a pályáját). Ezt inkább valami 75 körüli Smokey, Slade, Mud, Status Quo, Sweet bandának tulajdonítottam volna (amik mostanában újra divatba jöttek). A Hendrix számon el voltam ájulva, hogy milyen szépen kipofozták. Semmit nem tettek hozzá, de állati jól szól (walkmannel hallottam először, s így még jobban kijöttek a nagyon jól ismert számból az ismeretlenül csengő hangok). Az ilyet szeretem. Pl. a Best of Levi's CD-n is minden blues szám ki van tisztítva, olyan jó hallgatni, mintha újdonság lenne egy-egy régebbről ismert szám. Gondolom apránként a nagyok lemezeinek ez lesz a sorsa (Muddy Waters, John Lee Hooker, Miles Davis, Karel Gott, stb.). De a régi Bob Marley-k mégis jobbak "Sokol" minőségben. (****)

Leonard Cohen: More best of...
Leonard Cohent régebben mindig olyan öreg rókának szokás volt említeni, mint Bob Dylant. Talán a dobozgitár és a költészet miatt mossák össze őket. Nálunk meg talán azért is, mert Bob Dinnyés Jóska sűrűn énekelte a Suzanne-t, így még inkább a pol-beat skatulya látszott LC-nek is a legmegfelelőbbnek. LC is olyan név, akit ismerünk, de mégsem (ilyen például Van Morrison), akikről tudtuk, hogy sokra értékelik, de a lemezeiket nem igazán ismertük. Egy-egy ilyen névnél volt nagy segítség a Lemezbörze helyett -Göczei műsor, ahol legalább egy-egy lemezt megismerhettünk. Innen ismerek egy lemezét LC-nek, amit akkoriban fel is vettem (Recent Songs - 1979). A stílusa persze közel sem pol-beat Jóska, vagy Dylan, leginkább a magyar színészlemezek (+ Zorán) keserédes hangulatához hasonlít. Zorán le is koppintotta a "Waltz" számot, aminek van is valami magyar vonatkozása, ha jól emlékszem. Vagy 5 éve ismertem meg LC-től egy válogatás lemezt, én több lemezét nem ismerem, de úgy sejtem, hogy abban lehet némi hasonlóság Bob Dylannal, hogy sok a töltelék lemeze. Ezt onnan gondolom, hogy neve alatt mindig ugyanaz a 3-4 szám fut. A két válogatás lemezen is ugyanazok a dalok vannak, ezen most azért egy-két számomra ismeretlen szám is van. Mintha nem is jöhetne számításba egy-két kevésbé ismert dala. Persze, tudom, sok előadó szenved ebben, például Lou Reed-nek is sokszor mindig ugyanazok a számok szerepelnek válogatásokon. Azon nem csodálkozok, hogy Nick Cave kedveli LC-t, hiszen eléggé balladisztikus, na meg a dohány áztatta hang hozzá. (****)

(I. dátum: 1999-06-05. II. dátum: 1999-06-12. III. dátum: 1999-06-16.)
-------------------------------------------------------------------------------------
ZENÉK LEMEZEK CD-K KAZETTÁK ZENÉK LEMEZEK CD-K KAZETTÁK ZENÉk
4.

Országalma - filmzene
Czabán, a KVB (Közgáz Vizuális Brigád) vezetője mesélte az egyik filmtalálkozón, hogy mennyi jazz és folk CD-ket kap külföldről (akkor még nem volt elterjedt az etnózás és world music-ozás). Ott, Békéscsabán vagy 3-4 ilyen ínyencséget meg is hallgattunk, amik nagyon jók voltak, s nem tudtam volna megmondani, hogy milyen zenék ezek. Később az egyik Klezmatics felvételem is tőle származott (Mariannon keresztül). Akkor gondoltam, hogy ha a KVB-nek egy normális hosszúságú filmje lesz, akkor biztos, hogy nagyon jó és érdekes filmzenét fognak hozzá csinálni. Márcsak azért is, hiszen Grencsó is tagja (volt) a KVB-nek, ill. Czabán csinálta a KÖZGÁZ Jazz-klubot (Dreschék állandó klubját), és a Kamara Erdei Jazz Fesztivált is (ami talán 3 nyarat élt meg). Tehát nagyon jó zenék közelében filmeznek. Ez be is jött (csak 6-7 évet kellett rá várni). Ez a lemez nagyon jól szerkesztett, ötletes, eleven, jól megfér rajta a sokféle stílus, s mindegyik feldolgozásban van valami érdekesség. Tényleg nívós, nemzetközi viszonylatban is. Ma Magyarországon igazán jó filmzenét, tartós színvonalon nem sokan csinálnak (Szemző Tibor jut most csak eszembe, Másik is talán, de Dés már nem mindig olyan jó, sőt, néha nagyon gyenge). Ebben a felhozatalban ez a CD még inkább kuriózum. (*****)

Gato Barbieri: ?
Nagyon jó lemez, de én úgy érzem, hogy egy-két számtól eltekintve azt a hangulatot, zenét hozza, mint a Last Tango in Paris. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem előzmény nélküli. Kiváncsi lennék, hogy ez a lemez volt előbb vagy a Tangó. Nagyon jó lemez, játékában sok elemet felismerek a Carla Bley lemezem kapcsán is. Én sem tudtam, hogy argentin. Ez a lemez talán kicsit átmenet a dél-amerikaias Stan Getz féle stílus és az avantgarde jazz között (ami pl. az említett Carla Bley is). A hangszerelés nagyon különös sok helyen, nem tudni, hogy ez valami dél-amerikai elem vagy saját. Nagyon érdekes még az is egyes számoknál, hogy a nem éppen "lazára" hangszerelt zenére milyen "érzelmeset fúj" GB. Ebben is a Tangóhoz hasonlít. Nagyon tetszik a jellegzetes szaxizása. (*****)

Délalföldi Szaxofonegyüttes: Esthajnal
A hasonlóságot a Barbieri-vel én nem nagyon éreztem, ill. azok, amelyeket leírtál valóban igazak, de nem annyira dominánsnak gondolom. Viszont már az első perctől kezdve éreztem a hasonlóságot a Dresch Quartethez. Az első szám is tipikusan olyan, mint a Dresch első korszakában készült számok. Ebben az időben kellemes egyensúly volt a modern jazzes (cool, be bop, stb) és a népies hangzás között. Grencsó az egyiket, Dresch a másikat képviselte, s nagyon jól kiegészítették egymást . Mintha itt is ez lenne. Nagyon jó ez a kettősség. Ez a zenekar is világszínvonalú, bármilyen fesztiválon megállná a helyét. Bár lehet, hogy már voltak nemzetközi fesztiválokon (ma már ez nem nagy szám). Biztos koncerten még ennél is jobbak lehetnek. Ilyen zenekarok vannak, a Debreceni Jazz Napok meg tingli-tangli jazzekkel haldoklik. Olyan világ klasszis programot össze lehetne állítani , s nem kellenének hozzá drága külföldiek, mert a magyar zenészek nem rosszabbak. Ennek az együttesnek a CD-it az ECM-nek kellene kiadnia (már egy kicsit kezd ez a cég öregedni). Szerintem az ilyen zenéknek van jövőjük, a plasztik-teknó nem tud mindent el sivárítani. (*****)

Gypsy Folk Music from Hungary
Már a Grammy kategóriákban is van etnó kategória. Ez az a lemez, amely simán megérdemelne egy posztumusz díjat, hiszen mindent megelőzve egy csodálatos gyűjtés. Minden dal rajta valami miatt különleges, érdekes, stb. A Rostás Károly több dalt is énekel, de miért nincs rajta a "Kisangyalom", hiszen a Deep Forest erről a lemezről csórta le, nem? Egy-egy dalt olyan szépen éneklik, hogy kirázza az embert a hideg. (*****)

Budapester Klezmer Band: A night in the garden of eden (A nakht in gan eydn)
Nagyon profi klezmer, érződik, hogy ezt képzett zenészek játszák, a hangszerelésre is nagy gondot fordítottak. A múltkor volt a Duna tévén egy klezmer koncert, amiben viszont inkább a show volt profi (nem tudom a zenekar nevét, s vagy hollandok, vagy finnek, vagy oroszok voltak, teljesen elfelejtettem). Játékosabban játszottak, s állati sokat ökörködtek, igazi felhőtlen örömzenélés volt. Ez is ilyen lényegében, de ebből én ezt a profizmust is kihallom. Mondtam neked télen, hogy nagyon befutottak, már az egész világot bejárták , nagy sikereik vannak, CD-ik is kelendőek. Hát igen, ami a cigányzenében a Kalyi Jag, az a klezmerben biztosan a BKB. Szívesen elmennék egy koncertjükre, biztos nagyon jók élőben is. Vajon hány CD-jük van? Lehet, hogy nyugaton is kiadtak már több CD-t is. Ha én szerveznék 2000-re valami nagy "magyarkodó", nyugatnak szóló műsort, akkor én ilyeneket léptetnék fel: VHK, Dresch, Szabados, Lajkó, Muzsikás, Kalyi Jag, Délalföldi Szaxofonegyüttes, Budapester Klezmer Band. Mindegyik a maga műfajában világszínvonalú. De ezeknek ezek biztos nem eléggé magyarok, a "magyarkodást" csak Szörényivel, (fa)Rost Andreával, Hoki Tamással, stb. tudják elképzelni. Meg valami újabb rockopera színpadon, filmen, lemezen, vízcsapból (Vargamiki, Vikinyál, Nagy Ferenc, Bill Bácsi, stb hangjával) valami nagyon magyar témában vagy valaki nagyon magyarról (az aradi 13 nem jöhet számításba, mert ők nemzetiségre nem voltak magyarok, s nincsenek 13-an a rockopera-biznisz nagypapák). Meg az jutott eszembe, hogy erről a klezmer zenéről nem tudunk valami sokat. Tudjuk, hogy nem népzene, Európában alakult ki, főként a különböző világi ünnepekhez fűződnek. A lengyel zsidók között voltak kimagaslóbb zenészek. Ott, de más európai országban is először jazzt sok esetben a klezmer bandák kezdtek el játszani. Azt pl. nem tudom, csak sejtem, hogy viszont az USA-ban lehetett némi hatása a többi zenére, hiszen a század elején is már nagyon sok zsidó telepedett le Amerikában. (*****)

Rolls Frakció 1982. szeptember 12. CSIP
Nem nagyon ismertem abban az időben. Azt a botrányos tévés szereplést véletlenül én is láttam 1981 körül, ami egy koncert részlete volt, kb. 3 szám, köztük az "állva pisilek, ülve kakálok, becsület dolgában mégis szarul állok". Hát ez a szöveg volt botrányos a köznépnek, nekem akkor ez jó poénnak tűnt. Utána a következő emlékem a Rollsról, hogy Voga-Turnovszky sok számát játszották. Ezt nem is tudom, hogy honnan vettem, de biztos. Aztán a Nagy Ferós Bikini már Rolls tagokkal alakult meg. Később, mikor D. Nagy Lajos került a Bikinibe, elővették a Rolls számokat, s slágeresebb köntösben nyomatták. Egy-egy lemezen több régi Rolls szám is volt - mellesleg ezek voltak talán a legjobb Bikini slágerek -, s nagyon ügyesen azokat a dalokat újították fel, amelyek szövegben konszolidáltak, inkább a fanyar humor dominál, nem a politika. Gondolom, tanultak az "állva pisilek, ülve kakálok..." nagy botrányából. Tulajdonképpen a Rollsnak egy nagylemezét hiúsította meg ez a botrány, hiszen ezután adták volna ki. Nekem vagy 10 éve van felvéve egy 1982-es Rolls koncert, nem túl jó minőségben. Már régen hallottam. Most ez a CD pont ugyanabból az időből származik. Első hallásra meg voltam elégedve, tetszett ennyi év után is. Sok minden ma már megmosolyogtató, de ezzel együtt üde színfolt a múltból. Szövegekben is van egy-két "csöves-divat-elhagyhatatlan-panelje", zeneileg ez a szintis, new-wave-es hangok akkor biztos újszerűek voltak, ma már kicsit fáradtak, de nekem ezzel együtt élmény. Viszont a szövegekben megjelenő politikai elégedetlenség talán abszolút nem avult el. Pl. a Belvárosi Üvegház ("csak a falak nagyon tiszták") nemcsak az ORI épületről szól, hanem a 80-as évek elején ugye elkezdődött Bp-en a fejlődés, s egyre több "üvegház" (szálloda, iroda) épült, amihez a "csórónak" semmi köze nem lehetett. Na, ez ma még inkább így van (és szerintem manapság még inkább az a véleménye az átlag embernek, hogy minél "tisztább" falak között leledzik valaki, annál inkább valami nem tiszta). Ildivel poénkodtunk, kerestünk aktualitásokat benne, persze ezek a direkt-aktualitások csak viccből: "egész nap iszom az iskolatejet" a Torgyán-féle ingyenes iskolatejet, amire annyira büszke; "becsület dolgában elég szarul állok, bár esküszöm vasárnap még templomba is járok" ez pedig a Fideszes panasza, aki a 1989-es megalakulás óta egy párszor megforgatta a köpönyegét, most konzervatívként nem biztos a dolgában, de reménykedik; "szembeköpősdi, egy egész ország mutatványa" hát ez is inkább a mai viszonyokra érvényes, mert a politikai harc soha ennyire nem eszkalálódott. Azt írtam már, hogy néha szoktam hallgatni Beatricét, Agydaganat-ot, stb. régi koncerteket, s teljesen felüdít a punkos naivitásuk. Ez is hasonló kategória számomra. (****)

Katona Klári: Titkaim
Talán ez a legjobb lemeze. Most, így meghallgatva 18 év után, semmiben sem tűnik "réginek", a hangszerelés kellemes jazzes hangzása kortalanná teszi. A szövegek nagyon jók, s ez úgy concept lemez, hogy nem concept lemez. A dalok között mintha tökéletes összefüggés lenne. Azt hiszem, a Presser készítette lemezek közül az ilyen hatású lemezek a legmaradandóbbak (Lárika, Zorán, Révész, Kern), s minél inkább így érvényesül, annál inkább hatásos (így lehet az, hogy számomra visszatekintve van olyan Zorán lemez, ill. ez a Lárika, meg az Éjszakai üzenet, vagy a Révész lemeze jobbnak, maradandóbbnak tűnnek, mint mondjuk az LGT 1979-es Mindenki c. lemeze, vagy a X. lemeze. Eddig talán az Éjszakai üzenetet kedveltem jobban, most viszont nagyon jó volt újra hallani ezt a lemezt. (*****)


(I. dátum: 1999-07-08. II. dátum: 1999-07-10. III. dátum: 1999-07-11. IV. dátum: 1999-07-12.)
--------------------------------- ------------------------- ------
ZENÉK LEMEZEK CD-K KAZETTÁK ZENÉK LEMEZEK CD-K KAZETTÁK ZENÉK
5.

Sonny Rollins: Rollins 'round midnight (1962-1964)
A Loverman valóban a legmodernebb hangzású szám. Olyannyira, hogy teljesen meglepő, a születésünk körül már léteztek ilyen zenék is. A Ganelin Trio Chekasin nevű szaxofonosát hallottam először, 1980-ban, a Jazz Napokon ilyen szintű játékkal. A Kamaraerdei Jazz Fesztiválon is sok hasonló élményem van fúvósokkal, de ez mégiscsak 1962-64 közötti időszak. Úgy tűnik, mintha egyre több olyan felvételt adnának ki ezektől a nagyoktól, amelyek a saját koruktól elütnek. Sonny Rollinsnak is van olyan lemeze, amely tipikus "korhangulat", ez a lemez meg inkább elüt tőle. Egy-egy dallamot megmutatva inkább jutna bárkinek eszébe Dresch, mint SR. Most már a "nagy fúvósok" közül elég soktól van CD-m: Miles, Gillespie, Rollins, Coltrane, Chet Baker, Stan Getz. Kitől nincs? Pl. Louis Armstrong, Charlie Parker, Lester Bowie, Don Cherry, Archie Shepp, Garbarek, Braxton, Barbieri, John Lurie, Michael Mantler, John Surman, Wynton Marsalis, stb. Ha mindegyiktől csak 1 CD-t akarok, akkor is időbe telne beszerezni. Kb. ezeket tartom a legnagyobb fúvósoknak, bár biztos van, akit kihagytam. (*****)

Riley Lee: Breath-sight
Érdekes hangszer ez a sakuhachi. Néhol nagyon hasonlít a Paul Horn "inside" lemezeihez. De emellett sejtelmes ázsiai varázs ("misztikum"). Kurosawa filmből nem ismerhetem az ilyen zenét? Olyan, mintha ismerős lenne. (*****)

Moe Moe Yee: Myanmar Music Burmese Harp
Burma-i zenét mintha már vettél volna fel nekem. Ha nekem kell kitalálni, akkor kínai zenének gondolom. Nekem a hangzás, a dallam a kínai zenéket juttatja eszembe. A hangszert sem tudtam volna kitalálni, bár gondolom az európai hárfához az elnevezésen kívül nem sok köze van. (****)

Electronic III.
Hangulatilag azt is mondhatnám, hogy az angol REM (a 80-as évekbeli leginkább). Lendületes, friss tinédzser-pop is egyben, amolyan angol módra. A The The és más hasonló együttesek utóda. Két féle zene van: ami minél több hallgatásra tetszik meg, s amely minél több hallgatásra lesz unalmas. Nos, pl. a Pulp elég sok meghallgatásra tetszett meg, ez viszont egy idő után "összefolyt", ami nem biztos, hogy a zene hibája, csak én nem vagyok ennek a stílusnak a nagy kedvelője. (****)

Dixi Lee
Újra meghallgattam (több év után). Nagyon meglepődtem, mert egészen másképpen hatott, mint előzőleg. Eddig poénosnak tartottam, s csodáltam, hogy miket tud, nem véletlen, hogy a magyar underground egyrésze az ő köpönyege alól bújt ki. Ez rögtön két rétege ennek, de most egy harmadik réteget találtam: egy iszonyú magányos ember megnyilatkozását. Számtalan részből vélem ezt felfedezni, attól függetlenül, hogy ez az anyag nem erről szól. Talán arról szól, hogy Wahornék meg akarták az utókornak örökíteni, hogy ki is volt Dixi, aki egész életében képes volt arra, hogy egy kis piáért elaprózza magát, kocsmákban produkálja magát, generációk vegyék át szóvicceit, poénjait, egyfajta biléta, védjegy legyen a neve egy feltörekvő nemzedéknek, egy réginek meg kellemetlen, a múltat idéző, elfelejtésre ítéltetett. S mintegy clown tudatosan vállalta is ezt a szerepet, lépten-nyomon produkálta magát, eljátszotta, hogy Ő a Dixi, a piás, a drogos, a deviáns. Őmellette egy-két napra, hónapra vagy évre ki lehetett ezt próbálni, majd visszatérni a kispolgári (esetleg nagypolgári) állóvízbe. Dixi meg marad (örökre). Talán innen ered a magánya. Ezen a "lemezen" is produkálja, amit kérnek tőle, de most megéreztem azt, ami mögötte van. Ez az ember szerintem hihetetlenül magányos volt mindig, holott nagy társaság vette körül. A "Dixi-stílus" a "fennmaradáshoz" szükséges, de biztos vagyok benne, hogy belül egészen más. Valóban "sokra vihette volna", ha a 70-es évek óta nem a fiatalokat "nevelte" volna szubkultúrára. De ez a sápitozás majd egy következő, a lezáró történet, mikoris Dixi halála után lehet róla anekdótázni, a legjobb barátról emlékezni, azoknak, akiknek ma kellemetlen vele találkozni (Mercedesből kiszállva, vagy egy jó kis étteremből kilépve, mások előtt nem szívesen vállalják ezt a régi barátságot). Halála biztos elég durva lesz, de sok mindenkinek inkább megkönnyebbülést hoz, mint lelkiismeret-furdalást. Így hallgatva, a poénjai továbbra is zseniálisak, de a szomorúságot is kihallom belőlük. A 90-es évek nagyon különleges magyar lemezei között a helye, mint pl. a Víg Miska, Egy Kiss Erzsi Zene, stb.(*****)

Kaltenecker Trio: Ivory Tower
(Kaltenecker p., Studinczky b., Borlai dr.) Ezt a CD-t küldtem el a múltkoriban hajóval nektek. Ajándéknak vettem meg az egyik ismerősömtől, mert neki nem tetszett (borító alapján olyan jó kis new age jazzt várt). Meghallgattam, gondoltam ez nektek is fog tetszeni, ezért megvettem. Nagyon profi zene, de ez most itt nem dícséret, hanem tény. S attól még, hogy nagyon profi zene, nem jelenti azt, hogy csúcs zene. Ennél a lemeznél nagyon igaz, hogy nem a professzionalitástól élvezhető egy műalkotás. Ez a CD jó, de ahhoz, hogy ennél jobb legyen nem profizmusra lenne szükség, hanem egy kis "lélekre". Így viszont egy hallgatható (utazáskor különösen), de nem különösen újat hozó zenét hoztak össze. A 60-as évek óta ez már vagy a 3-4. generáció , akiknek a kitörés e miatt nem jön be. Mindenütt elismerik a magyar jazz-zenészek profizmusát, de mégsem érnek el kimagasló nagy sikereket. A borító valóban megtévesztő, nem egy ilyen lendületes zenét vársz. (****)


(I. dátum: 1999-07-18. II. dátum: 1999-07-30. III. dátum: 1999-08-20. IV. dátum: 1999-08-22.)

ZENÉK LEMEZEK CD-K KAZETTÁK ZENÉK LEMEZEK CD-K KAZETTÁK ZENÉK
6.

Isao Suzuki Trio: Blow up (1973)
A Three Blind Mice nevű, híres kiadó 1987-ben adta ki ezt a lemezt CD-n. Ahogy tudom, ez a cég csak professzionális hangzású CD-ket jelentet meg. Ez a CD is ilyen, nagyon jól hangszerelt jazz. Mivel nem ismerem az együttest, így nem tudom, hogy miért ezt az 1973-as lemezt pofozták újjá. Erdőhegyi Csabáéktól írott lemezen kaptam ajándékba. Tényleg nagyon jól szól.(****)

mahmoud fadl: the drummers of the nile (feat. khamis henkish)
(Nagrashad, South Nubian and Sundanese Rhythms, A Night on Mohamed Ali Street, Traditional Nubian Rhythms, Traditional Saidi Rhythms) Ez is Csabáéktól van. Nílus-menti dobzene: afrikai és arab vegyesen. Ez a lemezcég is híres. A lemez nagyon kellemes. Egy hasonló CD-m már van: Mustapha Tettey Addy (Ghana). Ezt ismered, hiszen az Underground után volt a CD-n ebből ízelítő. (*****)

Tom Waits: Mule Variations
Ebben az évben nem sok új lemezzel találkoztam. Pár éve azért ez sem így volt (sok újdonság "gyűjtöttem" be, most meg már csak Te egyedül vagy a "forrás"). Szóval, ennek nagyon örültem, vártam is. Nem is csalódtam az öregben. Nagyon jó lemezt tudott összehozni. Azt tudnám róla írni, hogy arányos lemez. Sok szám és elem olyan, mintha 25 évvel ezelőtti lenne, de e mellett az a hangzás is hallható, ami az utolsó két lemezéről ismert. Már a kezdő szám nagyon jó; szinte egyesíti a 70-80-as évek és a 90-es évek hangzását. A hangszerelés meg jó dögös. Ennél jobb lemezt nem is várhattunk volna Tőle. Mellesleg, van egy szám, ami tisztára olyan, mintha a Rolling Stones-t figurázná. Neked nem ugrik be? (*****)

Divine: Shoot Your Shot
Ha egy kifejezéssel akarom kifejezni, akkor azt tudnám mondani, hogy tisztára buzi diszkó zene. Először nem is az előadója miatt gondoltam ezt frappánsnak, hanem a régi saját bejáratú szóhasználatom jött elő. Szabó Tamásnál hallhattunk eleget ezek közül. Ez a lemez talán 1985-ös (1988-ban halt meg). Ez annak idején azért nem igazán lehetett slágerlista-vezető zene, mert nem eléggé fülbemászó. És valóban, némely szám, mintha rejtve, de magán viselné azokat a jegyeket, amelyek későbbiekben a technora lesz jellemző. Egy-két szám már annyira kiábrándító, hogy már ezért hallgatható (mintha önparódia lenne). Szerintem, neked tetszne ez a zene. Én viszont annyira nem tudtam megbarátkozni vele. (***)

Diane Kroll: When I looking your eyes
Tisztára Natalie Cole hangra, hangzásra, hangszerelésre, a régi örökzöldek feldolgozásában (pl. Frank Sinatra ...under my skin...), stb. Nagyon kellemes lemez, szeretem az ilyen hangulatú lemezeket (Natalie Cole, Mary Coughlan, de egy kicsit hasonló Aretha Franklin, Nina Simone és a régebbi Vaya Con Dios). A csúcs azért marad Natalie. (****)

(I. dátum: 1999-09.-26. II. dátum: 1999-10.-24. III. dátum: 1999-10.-27.)
------------------------------------------------------------

ZENÉK LEMEZEK CD-k 7.

Fanfare Ciocrlia: Radio Pascani
Hát ez a zenekar tényleg ördögi! A nyári budapesti world music fesztivál után nagyon sokat hallottam róluk, s Fiala műsorában két számot, a Világzene Magazinban szintén két számot. A teljes lemezt hallgatva el tudom képzelni, hogy a pesti koncerten hogyan kerülhetett mindenki ámulatba. Ez minden balkáni hatást magába szívott: szláv, román, cigány, török, de talán még a zsidó zenei kultúra is benne van. S ebből összegyúrva egy frenetikus, pörgő zene kerekedik. Minden más hatás, pl. zenei tanulmányok - csak csorbítanák az elementáris voltát. Az utóbbi időben a Kusturica filmzenéi által (talán még a Lajkó zenéjében is ez van benne) nagyon megérintett a balkáni zene. Ez az évszázadok alatt keveredett zene, amiben pl. a cigány zenei hatás is nagyon markánsan jelen van. Etno, world music, világzene, stb. kifejezések legtöbbször valami nagyon egzotikus „ködöt” sugallnak; távoli és ősi kultúrák jelennek meg képzeletünkben. Holott itt, nem is olyan messze, nem is mindenben olyan ősi módon, jelen van ez a „féle” zene, amire igazán érvényesek ezek a kifejezések, hiszen autentikus módon keveredetek össze a különböző népek zenéi, s gyökereikben ott vannak a legősibb kultúrák (elég csak a cigány vagy a török hatásokra gondolni). Állítólag egy pár száz lakosú román faluból származnak, s amíg fel nem fedezték őket, nem igazán tudtak semmit a világról. Felfedezték őket, ma már a legnagyobb „wm” fesztiválok sztárjai. Lehet, hogy sajnos. (*****+*)

Sinti
Kolozsvári Attila, az Odradek fúvósa vette fel nekem a román rezesekkel együtt. Ők is cigányok, de belgák. Kellemes, de ez már „kifinomultabb”, s szolidabb. Ebben is sok hatás van, pl. flamenco, francia. Három gitár, instrumentális zene. A Fanfare után hallgatva kicsit „levezető”. (****)

The Blues Brothers válogatás
A BBB-t mindig szerettem. Ők azok, akik olyan elegánsan, mégis jól hangszerelve és bulisan tudnak mindent játszani. Egy buliba nagyon jó hangulatot tud teremteni. Olyan ők a bluesban, mint az „alternatívban” a B’52. Ez a válogatás CD természetesen minden jól ismert számukat tartalmazza, nincs rajta meglepetés. (****)

Goran Bregovic: Le temps des gitans (filmzene)
Már mióta szerettem volna megszerezni a Cigányok idejét. A filmhez képest és Bregovichoz képest egy kicsit csalódás. Nagyon rövid, s sok olyan zene van benne, ami nem ehhez a cigányos hangulathoz illik. Kicsit franciás, olaszos zenei betétek váltogatják egymást. Olyan rész is van, ami tiszta Betty Blue. Na, de azok a filmben markáns zenék, azok nagyon jók. Többször meghallgatva már a többi sem volt olyan idegen. Ha csináltatnék egy Bregovic válogatás CD-t, akkor rajta lenne az Arizona és az Underground kb. 90%-a, ennek meg az 1/3-a. A filmet most újra láttuk a tévében, megint a négy részes változatot.(*****)

Goran Bregovic: Queen Margot (filmzene)
Időközben Leótól újabb Bregovic felvételekre tettem szert. Leónál volt 5 CD (Arizona, Underground, Gitans, meg ez a kettő), többről nem is tudunk. Erről a filmről nem hallottam, nálunk nem mutatták be. Történelmi film, ezért vannak benne ilyen jellegű zenei részletek. Jó zene, de még a film ismerete nélkül is ez a leginkább filmzenés lemeze. (****)

Kayah-Bregovic
Ez pedig egy lengyel nővel készült. A filmzenékből ismert számokat énekli lengyelül. Először elég fura volt. Nem rossz azért. Kicsit a hangszerelés és az ének „szalonképesebb”, némely szám slágeresebbnek tűnik így. Kíváncsi lennék rá, hogyan született meg ez a lemez. (****)

Before the rain (filmzene)
Az Eső után c. film zenéje. Én ezt a filmet már kétszer láttam. Nagyon jó film. Ennek a témája is a balkán, de a zene csak hangulatában hozza ezt a zenei világot. Inkább egy nagyon jó Dead Can Dance lemezzel vetekszik. A film ismerete nélkül is nagyon kellemes élmény. (*****)


(I. dátum: 1999-11.-17. II. dátum: 1999-11.-24. III. dátum: 1999-12.-19. IV. dátum: 1999-12.-25. V. dátum: 1999-12.-30.)
-------------------------------------------------------------------------------------